Életciklusok

Családi életciklusok és
 várható krízisei

Mazsola Csana Oktatási és Nevelési Nonprofit Kft.

EFOP-1.2.1-15-2016-01010

„Harmonikus családi élet – Helyi igényekre alapuló komplex családtámogatási programsorozat megvalósítása és e-Tananyag kidolgozása”

Tartalomjegyzék

 

• Családi életciklusok értelmezése

• Családi életciklus-modellek

• Hill-Rogers modell

• Új szükségletek az egyes életciklusokban

 

Családi életciklusok értelmezése

 

Komlósi (2009) megfogalmazásában családi életcikluson azokat az időszakokat kell értenünk, amikor a gyerek fejlődése a család addigi életében  változtatást követel.

Az életciklus-váltások komoly lélektani terheket rónak a családtagokra, és a következő életszakasz boldogsága vagy boldogtalansága azon is múlik, hogy miként tudják ezt a krízist közösen megoldani.

 

Családi életciklus-modellek

 

A szakirodalomban több családi életciklus-modell ismert, a kutatók az 1960-as évektől kezdve foglalkoznak a téma feltárásával.

Főbb életciklus-modellek:

• Haley-modell

• Carter és McGoldrick modellje

• Hill-Rodgers modell

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hill-Rodgers modell

 

A családi élet fejlődését nyolc szakaszra bontja

• Újonnan házasodott pár, gyermek nélkül

• Csecsemőt és/vagy kisgyermeket (születéstől 3 éves korig) nevelő család.

• Óvodáskorú (3−6 éves) gyermeket nevelő család.

• Iskolás (6−14 éves) gyermeket nevelő család.

• Serdülő (14−18 éves) gyermeket nevelő család.

• Felnövekedett gyermeket kibocsátó család.

• Magukra maradt, még aktív (dolgozó, munkahellyel rendelkező) szülők családja.

• Idős házaspár családja nyugdíjazás után.

 

 

Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül

 

Az előző élet lezárul, egy merőben új szakasz kezdődik. Új szerepeknek, új normáknak, társadalmi-, kulturális elvárásoknak kell megfelelni; azonosulni kell a felnőtt lét elemeivel.

A felnőtt és közös identitás építése és elfogadása nem kis feladat, hiszen olyan új, felnőtt felelősségekkel jár, mint a gyermekvállalás, a család eltartása, a pénzbeosztás vagy az alkalmazkodás egymás szokásaihoz.

Fontos a közös élettér kialakítása, ahol mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, feladatát.

 

Ebben az életszakaszban fő feladat a házastársi identitás kialakítása és az ezzel járó felelősség vállalása, ami egyéb társas (rokoni, baráti, munkatársi) kapcsolatok házastársi kapcsolatnak való alárendelését jelenti, ami az egymáshoz való alkalmazkodás lényeges feltétele.

Napjainkban a házasságok későbbi életkorban köttetnek, kitolódott a tanulmányok befejezésének időszaka, mely nehezebbé teszi az eredeti családtól való leválást, és így a házastársi „mi-tudat” létrejöttét.

 

Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – krízisei

•  Egymás családjának megismerése, elfogadása, az egészséges és optimális távolság kialakítása

• a fiatal kiválása a családból, a szülők magukra maradása további problémákat hozhat a felszínre

• a fiatalok túlságosan benne maradnak az eredeti, gyermekkori családban

• a szülők kezdenek el túlzott befolyást gyakorolni az önálló életet kezdő új pár életében

• További nehézséget okozhat a férfi-, női-, szülői szerep megoldása

 

 

Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – fejlődési cél

• Szülői szerepre felkészülés

• Stabil teherbíró kapcsolat kialakítása, amelyik olajozottan működik

• Felkészülni a krízisek, nehézségek elviselésére

• További személyek felelős nevelése

• Fészekrakás

 

Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család

 

A megszülető gyermek a családképződés fordulatát hozza, a házastársaknak újra kell definiálniuk, ki kell bővíteniük a „mi” identitásukat. A változás az anyák számára a legjelentősebb, ugyanis egy időre szüneteltetik a munkahelyüket, beszűkül az életterük, izolálódnak. Jellegzetes az erős fáradtságérzés, a fizikai kimerülés, a lelki-testi legyengülés.

Ebben a szakaszban az apák gyakran érzik elhanyagolva magukat, melynek következtében ellentétes folyamat indul el: a munkába temetkeznek, egyre kevesebb időt töltenek otthon, ami a feleség egyre fokozódó kimerültségéhez és elégedetlenségéhez vezet.

Ez a szakasz a családi élet legörömtelibb időszaka, mégis gyakran kísérik félelmek, szorongások, melyeknek számos oka lehet, például a várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, a szüléstől, illetve a saját szülőkről való zavaró, rossz emlékek, amelyek akadályozzák a szülői szerepre felkészülést.

 

Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – krízisei

 

• Az apuka elhanyagoltnak érzi magát

• A kismamánál hosszabb-rövidebb ideig tartó depressziós állapot fordulhat elő

• Fontos az anya támogatása, hiszen lelkiállapota meghatározza, hogy hogyan tud anyaként gyermeke felé fordulni ebben a rendkívül fontos időszakban, ami megalapozza kettőjük egész életre kiható kapcsolatát, és a baba további érzelmi fejlődését.

 

Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – fejlődési cél

 

• Gyermeknek adaptálódni a világhoz

• Az anyának beletanulni az anyaszerepbe

• Az apának beletanulni az apaszerepbe

• A házastársi szerep folyamatos fókuszban tartása

 

Óvodáskorú gyermeket nevelő család

A gyermek már képes önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek.

A szülő feladata a gyermek kezdeményezéseinek, spontaneitásának támogatása.

Ebben az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti, feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit.

A gyerek óvodába kerül ebben az életszakaszban, amelynek a megszokása, az elválás, kihívás az egész család számára, továbbá gyermeknevelés szempontjából ugyancsak erre az időszakra esik néhány kritikus pont: a szobatisztaságra nevelés, a dackorszak, testvérféltékenység, gyermekkori félelmek, szorongások melyek adekvát kezelése a szülők alrendszerének feladata.

Az anya gyakran ebben az időszakban tér vissza a munkahelyére, ami újabb feszültségforrás lehet.

 

 

Óvodáskorú gyermeket nevelő család – krízisei

• Az anya élethelyzete megváltozik, a munkába állása kettős érzés: szoronghat attól, hogy lehet-e egyszerre jó anya és megfelelő munkaerő

• Az apát ugyanebből a változásból fakadóan presztízsveszteség éri: a gyes alatt a ő volt a családfenntartó, az anya munkába állásával ez a kiváltságos helyzet megszűnik.

• A házastársi kapcsolat is megváltozik; érzelmileg megterhelődik, hiszen kevesebb idő jut egymásra. A feleség munkahelyi elfoglaltságai miatt osztozni kell a háztartási, gyermeknevelési feladatokon.

 

Óvodáskorú gyermeket nevelő család – fejlődési cél

• A gyerek beszoktatása az óvodába

• Az óvoda feszített programjaival szemben otthon laza, játékos, „haszontalan” együttléteket kell biztosítani.

• A modern életben kiveszőben lévő közös családi étkezések olyan állandó, biztos lehetőséget jelenthetnének a családon belüli kommunikációra, a napi élmények természetes megbeszélésére, amit más forma nem képes pótolni.

 

Iskolás gyermeket nevelő család

Az iskolás korú gyermekes család életszakasz az első olyan időszak, amikor a szülők egy várhatóan elnyúló, hosszú időszakra kell hogy felkészüljenek. Ebben az időszakban több idő áll rendelkezésre a fejlődési krízisek családi életbe való integrálására, és az újonnan alakuló szerepek kimunkálására.

Ebben a szakaszban a gyermek(ek) már teljesen másféle szülői gondoskodást is igényelnek, és folyamatosan erősödik az önálló működési igény mértéke.

 

• Az iskolakezdés a családot újabb feladatok elé állítja, azonban ez a szakasz a gyerek egyéni fejlődése szempontjából békés, amennyiben nem történik válás, haláleset, trauma (például állásvesztésből adódó létbizonytalanság) vagy egyéb kritikus változás.

• A kisiskolás gyermek kapcsolata a felnőttekkel szoros, hiszen „fejlődési feladata” a teljesítménnyel kapcsolatos készségek fejlődése, vagyis a nagyobb alkalmazkodás, a kötelezettségek vállalása, a teljesítmény igénye, a feladattudat, a saját teljesítmény kritikus értékelése.

Iskolás gyermeket nevelő család
– krízisei

• A gyerekekkel kapcsolatos tevékenységek megszervezése mind nagyobb anyagi és logisztikai megterheléssel jár.

• Gyakran nehéz összeegyeztetni, hogy melyik gyereket-mikor-ki hozza-vigye; lehetséges, hogy az egyik, vagy mindkét szülő igazságtalannak érzi a munkamegosztást.

• Az ebben az életkorban jellemző testvér-rivalizáció súlyosbíthatja a család nehézségeit.

 

 

Serdülő gyermeket nevelő család

 

• Az önálló identitástudat szerveződése a serdülőkor legfőbb feladata, az eddigi szülő-gyermek aszimmetrikus kapcsolatnak egy szimmetrikusabb viszony felé kell haladnia.

• A serdülő gyermek számára megnő a kortárskapcsolatok jelentősége, a barátok személyes életében betöltött szerepe, amely a szülőtől fokozott rugalmasságot igényel.

A gyermek függetlenedési kísérletei alapvetően szemben állnak a szülőktől való függésükkel, a rászorultságukkal. Ebben a helyzetben a szülők szinte minden jó szándékú intelme, javaslata vagy iránymutatása meddő, mert a serdülő vagy kamasz azokat leginkább a saját elképzeléseinek kontrolljaként hallja. Ebben a helyzetben a szülők addig kialakult eszköztára csődöt mondani látszik, türelmük pedig mntha hatványozottan gyorsabban fogyna.

 

 

 

Serdülő gyermeket nevelő család – krízisei

 

• Nem mindig sikerül a szülők és gyermekeik között közös nyelv kialakítása, a szabályok rugalmas változtatása, egymás érzelmeinek, indulatainak tolerálása.

• A serdülők egyre kritikusabbá válik a szüleivel szemben, egyre feltűnőbben jelzi viselkedésével, öltözködésével, beszédstílusával a különböző kortárscsoportokhoz való tartozását.

• Generációs problémákat okozhat a kamaszok egyéni világszemlélete, a szülők értékei elleni lázadása.

• A serdülő lány önálló személy, önálló nő akar lenni, de az anya felé való hűség akadálya lehet ennek a folyamatnak.

 

A felnövekedett gyermeket kibocsátó család

A felnőtt gyermekek ebben az életszakaszban szembesülnek az önállóság adta lehetőségekkel és terhekkel ugyanakkor: szabadon dönthetnek, választhatnak adott lehetőségek közül, azonban a felelősséget is nekik kell vállalniuk.

A családból kiváló ifjú feladatai a következők:

• a gyermeki éntől való távolodás

• önmagáért és másokért való felelősségvállalás

• átértékelt szülő-gyerek kapcsolat

• felelősségteljes szexuális viselkedés

• egzisztenciális tervek

• önmegvalósítás.

 

A felnőtté vált gyermek önállósodása jóval előbb kezdődik, mint az elköltözése, önálló családalapítással jelzett kilépése a családból. Minél alacsonyabb kvalifikáltságot szerez a gyermek, annál hamarabb válik pénzkeresővé, ami az önállósodás útján jelentős lépés.

Ebben a fázisban a család legfőbb funkciója az, hogy a gyermeket felkészítse az önálló életre, és hogy az ehhez szükséges készségei alakulásában asszisztáljon.

 

A felnövekedett gyermeket kibocsátó család – krízisei

 

• A szülők számára nagy a csábítás, hogy továbbra is a korábban megszokott módon irányítsák gyermekeik életét.

• Az anyagi függés megnehezíti az önállósodást.

• Ha a gyermek a házastársát szülei lakásába viszi, a szülők menyet-vejet befogadni kényszerülése, illetve az idegen közösségbe, szokásrendbe belecsöppenő házastárs alkalmazkodási nehézsége is problémát okozhat.

 

Magukra maradt, még aktív szülők családja

Ebben az életkorban a házaspár megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és fizikai megterhelés. A szülői feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg. Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé, több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.

 

Miután a gyermekek elhagyták a szülői házat, a szülők életmódjában lényeges változások következnek be. Rendszerint még mindketten dolgoznak. A változás alapvető megkönnyebbülést jelent a szociális, gazdasági, fizikai igénybevétel s az állandó felelősség tekintetében. Ha ezt a szülőpár képes pozitívan megélni, az újra megtalált szabadság, függetlenség örömet okozhat.

Magukra maradt, még aktív szülők családja– krízisei

 

• Sok házasságban a szülői szerep helyén űr keletkezik, és ha nem lép be valami más közös cél vagy feladat, a kapcsolat kiüresedése nyilvánvalóvá válik.

• Erre az életszakaszra tehetők a változó korral együtt járó testi-lelki megpróbáltatások.

• Új szerepek elfogadását és megtanulását várja az érintettektől, például anyós, após, nagyszülő szerep.

 

Idős házaspár családja nyugdíjazás után

Annak, aki nyugdíjba megy, megváltozik a napirendje, romlik a pénzügyi helyzete, kevesebb felelősség terheli, de ezzel csökken a tekintélye is; s így társadalmi és családi kapcsolatai is megváltoznak. Ha szerető, segítő környezet veszi körül az idős embert, ha megelégedetten tekint vissza életére, könnyebb a berendezkedés a nyugdíjas létformában.

A nyugdíjaskor különösen kedvez a nagyszülői szerepnek, a társadalmi feladatvállalásoknak.

Egybehangzó az öregeknek az az igénye, hogy gyermekeiktől függetlenek lehessenek, kapcsolatuk egyfajta kölcsönös be nem avatkozáson alapuljon, s lehetőség szerint külön lakhassanak. Ezek az igények jórészt azért kapnak ekkora hangsúlyt, mert a gyakorlatban az idősek szükségleteit kevésbé akceptálják, elvárják tőlük a fiatalok életritmusához való alkalmazkodást.

 

Idős házaspár családja nyugdíjazás után – krízisei

 

• A nyugdíjba vonulás gyakran önértékelési problémákhoz, identitásválsághoz vezet, ami a mentális állapot romlását, pszichoszomatikus tüneteket, betegségek kialakulását vonhatja maga után.

• Ebben az életszakaszban külön nehézséget jelent a házastárs elveszítése, a házastársi szerepkör megszűnése

 

Új szükségletek az egyes életciklusokban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált szakirodalom

• Hegyiné F. R.: Családpszichológia (2003)

• Komlósi P.: A családi élet − változások folyamata (2009)

• Komlósi P.: Életciklusváltások a családban

• Kovács R. R.: A család fejlődése, az életciklus-szemlélet

• http://www.artima.hu/a-csalad-fejlodesi-krizisei/

• http://www.koloknet.hu/csalad/konfliktus/csaladi-eletciklusok/