Bölcsöde

Ráhangolódás a
 bölcsődei életre

„Nem építhetjük mindig a jövőt az ifjúságnak, de építhetjük az ifjúságot a jövőnek.”

(Franklin Roosevelt)

 

Tartalomjegyzék

 

• Bölcsődék szerepe

• A bölcsőde hatása a gyermek fejlődésére

• Hogyan válasszunk bölcsődét?

• Bölcsődei beszoktatás

• Bölcsőde kapcsolattartása a szülőkkel

• Óvoda kapcsolattartása a szülőkkel

 

A bölcsődék szerepe

• A mai társadalomban szükség van arra, hogy a mindkét szülő hozzájáruljon a család megélhetéséhez, így szülés után rövid időn belül az anyuka is arra kényszerül, hogy visszamenjen dolgozni.

• A kisgyermekes anyukák munkavállalásához a családbarát munkahelyek, atipikus foglalkoztatási formák és a nagyszülő segítség mellett a bölcsődék, családi napközik is nagymértékben hozzájárulnak.

 

A bölcsőde hatása a gyermek
fejlődésére

• Megfigyelték, hogy a bölcsődébe járt kicsik később általában önállóbbak, függetlenebbek szüleiktől, tanáraiktól, mint otthon nevelkedett társaik.

• jellemző rájuk a nagyobb segítőkészség

• az erősebb verbális kifejezőkészség

• jobban tájékozódnak a világban és könnyebben feltalálják magukat az új helyzetekben.

• Kétség kívül nagy előnye a bölcsődei nevelésnek az, hogy a gyermekek megtanulják, hogyan találják meg a hangot az ismeretlen felnőttekkel, és képesek legyenek a kortársakkal való kapcsolatok kialakítására.

Negatív hatásként szoktuk számon tartani, hogy

• olykor kevésbé udvariasak

•  nehezebben engedelmeskednek szüleiknek

• kevésbé jó magaviseletűek és

• agresszívebbek.

Mindezek természetesen nagyban függenek attól, hány évet és naponta hány órát töltött a kicsi a bölcsiben.

Bölcsődei csoportok

A bölcsődei gyermekcsoport létszámát jogszabályok határozzák meg.

A gyermek a bölcsődébe járás teljes időtartama alatt ugyanabba a gyermekcsoportba járjon. Életkor szerint homogén és vegyes csoportok egyaránt előfordulnak. Szakmailag támogathatóbb az életkor szerinti homogén csoport: részint azért, mert a gyermekek közötti nagy egyéni különbségek kezelése még homogén csoportban sem könnyű feladat, részint azért, mert a vegyes korcsoport előnyei a bölcsődés korban kevésbé érvényesülnek, mint a későbbi életszakaszokban.

Napirend

A jól szervezett, folyamatos és rugalmas napirend a gyermekek igényeinek, szükségleteinek kielégítését, a nyugodt, folyamatos gondozás feltételeit, annak megvalósítását kívánja biztosítani, megteremtve a biztonságérzetet, a kiszámíthatóságot, az aktivitás és az önállósodás lehetőségét.

A napirenden belül az egyes gyermek igényeit úgy kell kielégíteni, hogy közben a csoport életében is áttekinthető rendszer legyen, a gyermekek tájékozódhassanak a várható eseményekről, kiiktatódjon a felesleges várakozási idő. Ez egyben a csoport belső nyugalmát is biztosítja.

Napirend

A folyamatos gondozáson belül az egymást követő események (tisztálkodás, étkezés, alvás) a gyermek biztonságérzetét, jó közérzetét teremtik meg – s egyben kiiktatják a felesleges várakozási időt.

A napirend függ a gyermekcsoport életkori összetételétől, fejlettségétől, szükségleteitől, de befolyásolják azt az évszakok, az időjárás, a csoportlétszám és egyéb tényezők is.

 

Hogyan válasszunk bölcsődét?

 

A lényeg az, bárhogyan is döntsünk, az egy jól megfontolt családi konszenzus eredménye legyen, és tudjuk azt, hogy jó helyen lesz gyermekünk a bölcsődében.

 

• Az egyik legfontosabb elvárás az ideális  bölcsődével szemben, hogy a gyermekekkel kis  csoportokban foglalkozzanak, és egy-egy gondozónőre  kevés gyermek jusson.

• A bölcsőde nevelési programjában szereplő szervezett  aktivitások megfeleljenek az életkoruknak és  képességeiknek.

•  Képzett személyzet foglalkozzon a kicsikkel, akik  elérhetőek és készségesek a szülőkkel.

A bölcsődék egészen fiatal, már 20 hetes kortól várják a piciket, de jellemzően a családok nagy része csak 1-1,5 éves korában íratja be gyermeket.

Ebben a korban a gyermekekre még nagyon intenzíven hatnak a szülők érzelmei, és borzasztóan megérzik, ha az anya részéről bizonytalanságot vagy szomorúságot tapasztalnak.

Éppen ezért talán az egyik legfontosabb feladatuk maguknak a szülőknek van a bölcsibe/oviba kerüléskor, mert nekik is el kell fogadni a gyermekük leválasztásának gondolatát.

 

Készüljünk fel a beszoktatás körüli nehézségekre!

Figyeljünk rá, hogy ebben az időszakban más dolog ne változzon a pici életében!

Érdemes továbbá még a munkába állás előtt beszoktatni a gyermeket, így a kezdeti nehéz időszakban (amikor a betegségekre is fogékonyabb lehet a kicsi) bármikor ugrásra készen állhatunk!

 

Bölcsődei beszoktatás

A bölcsődébe történő beszoktatás a gyermek életkorából fakadó igényei miatt többlépcsős, elhúzódó folyamat.

Két formája ismert hazánkban is:

• az egyik a fokozatos

• a másik pedig az anyás-fokozatos.

A két típus közül, amennyiben lehetőség van rá, érdemes az anyás fokozatos típusút választani, melyben egy szülő vagy hozzátartozó segíti a kicsi beilleszkedést az új közegbe.

• A kisgyermeknek kevésbé megterhelő érzelmileg, hogy egy gyökeresen új helyet szülei vagy rokonai támogatásával ismerhet meg.

• A bölcsődei dolgozók közvetlen a szülőtől ismerhetik meg a gyermek egyedi igényeit és ennek megfelelően tudják alakítani a gyermek gondozását.

• A szülő is alaposan megismerheti gyermeke elhelyezésének körülményeit, így számára is könnyebb lesz napközben a bölcsődére bízni gyermekét.

Az anyás-fokozatos beszoktatás átlagosan két hétig tart, ami alatt folyamatosan nő a bölcsődében eltöltött idő és csökken az anyai, illetve szülői-hozzátartozói jelenlét.

Pontos menete előre nem meghatározható, hiszen minden apróság különböző és ezért eltérő az új helyre, a szülő távozására adott reakciójuk.

 

A beszoktatás gördülékenyebbé tételében fontos szerepe van annak, hogy a gyermek ritmusának megfelelően bármely napszakban történhet és hogy az első hétben a szülő folyamatosan elérhető gyermeke számára.

Az első három-négy napban a bölcsődében a szülő feladata az, hogy gyermekét ellássa.

Eközben a gondozónak módja van annak megfigyelésére, hogy a gyermek mihez szokott hozzá, hogyan eszik, hogyan teszik tisztába vagy hogyan altatják el.

Az első néhány nap módot ad arra is, hogy a gondozó megpróbáljon a kicsihez közeledni, étellel kínálja, játsszon vele.

A harmadik-negyedik naptól az első hét végéig a szülői gondoskodás szerepét folyamatosan átveszi a dadus, a szülő pedig eleinte csak rövid időre, majd egyre huzamosabb ideig magára hagyja gyermekét.

A szülő otthagyhatja csemetéjét a bölcsődében, a második hét folyamán egyre hosszabb és hosszabb ideig, míg végül ki nem alakul az új menetrend, melyben állandósul a naponta bölcsődében töltött idő nagysága.

 

Bölcsődei beszoktatás –legjellemzőbb nehézségek

A beszoktatás szinte sosem teljesen zökkenőmentes, mind a gyermeknek, mind pedig a szülőnek meg kell tanulnia megbirkózni ezzel az új szituációval.

• a leggyakoribb, hogy a kisgyermek nehezen viseli el az édesanyjától való elszakadást.

• Az anya távozásakor felsír, dacos vagy haragos lesz. Ezt a számára fájdalmas élményt segít legyőzni az anya vagy más rokon elérhetősége.

 

• A harmadik-negyedik nap után a kicsi egyre több időt tölt édesanyja nélkül, ám ő vissza-visszatér, ami a gyermekben megerősíti annak képzetét, hogy édesanyja bármikor elérhető.

 

• A fokozatosság módszernek eredményeként a gyermek megszokja az új helyzetet, hisz tudja, hogy édesanyja vissza fog érte jönni.

Egy másik jellemző nehézség, ha a gyermek nem csak szüleit, hanem megszokott környezetét hiányolja.

 Ilyenkor célszerű befejezni aznapra a beszoktatást, és hazavinni a gyermeket, hiszen így érti meg, hogy bölcsődében csak napközben lesz, de az nem váltja fel otthonát.

 

A tapasztalatok szerint a bölcsődéből való hazakívánkozás csak az első napokban jelentkezik és néhány eset után megszűnik, amint a kicsi megszokta az új helyet.

 

Bölcsődei beszoktatás – tanácsok a kezdetekhez

1.) A beíratás jó pár hónappal a kezdés előtt megtörténik, s már akkor érdemes magunkkal vinni a kicsit, hadd legyen szerepe a második otthon kiválasztásában.

2.) Segíthet, ha a gyermek a szomszéd kisgyerekkel vagy egy közeli ismerőssel kerül egy csoportba, ezt sokszor kell kihangsúlyozni számára, hiszen stabilitás érzését kelti benne.

3.) Gyakran kell a bölcsőde felé sétálni, hogy lássa, milyen különleges játékok vannak az udvaron, mennyire jól érzik ott magukat a gyerekek.
4.) Szinte minden nap szóba kell hozni a témát, elmesélni, hogyan telik a bölcsiben egy nap, milyen szabályok vannak és otthon is ehhez igazítva kell beosztani a napirendet.

5.) Válasszunk előre külön, csak a bölcsődében használt alvós tárgyat. Ha már elmúlt két éves, szerepjátékkal is fel lehet kelteni az érdeklődését.

6.) Feltétlen mondjuk el, hogy a bölcsődében anya és apa nem lehetnek ott, ezzel a ténnyel ne az első napon szembesüljön a gyermek!

7.) Soha, ne a kistestvér születésével egy időben kezdjük gyermekünket beszoktatni a bölcsődébe!

 

Bölcsőde kapcsolattartása a szülőkkel

 

A bölcsődék pedagógiai programjának egyik alappillére, a családokkal való hatékony együttműködés.

Általánosságban minden bölcsődéről elmondható, hogy fontosnak tartják azt, hogy a bölcsődei munka a családi nevelésre épüljön, kiegészítse azt, azzal összhangban legyen.

Ennek alapja a családokkal kialakított jó kapcsolat, mely a bölcsődébe kerüléstől az óvodába való átmenetig tart. Nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek, illetve az őket nevelő családok megismerésére, tájékoztatására, a velük való kapcsolat kialakítására és fenntartására.

A szülők és a bölcsőde folyamatosan, kölcsönösen tájékoztatják egymást a gyermek fejlődéséről, az alapvető fontosságú a személyre szóló bölcsődei nevelés-gondozás kialakításában, és a családokat is segíti a gyermek nevelésében.

A korrekt partneri együttműködés feltétele a kölcsönös bizalom, az őszinteség, a hitelesség, a személyes hangvételű, etikai szempontból megfelelő, az érintettek személyiségi jogait tiszteletben tartó, tapintatos, folyamatos kommunikáció, az információ megosztása.

 

Kiemelt pedagógiai programon belül céljuk az is, hogy segítsék a kisgyermekes családokat gyermekeik nevelésében.

Minden családnak egyéni vagy csoportos formában azt a fajta lehetőséget biztosítják, ami számukra a legmegfelelőbb.

A kapcsolattartásnak, tájékoztatásnak több formája van.

 

Egyéni kapcsolattartási formák:

• beszélgetés érkezéskor és hazamenetelkor

• üzenőfüzet

• Családlátogatás

 

Csoportos kapcsolattartási formák:

• szülői értekezletek és szülőcsoportos beszélgetések

• Hirdetőtábla

• nyílt napok

• írásos tájékoztatók

• szervezett programok, stb.

Mivel mindegyik más-más szerepet tölt be, célszerű párhuzamosan minél többet alkalmazni közülük.

Családlátogatás

célja: a családdal való kapcsolatfelvétel, a gyermeknek és a szülőknek otthoni környezetben való megismerése.

A családlátogatás arra is lehetőséget nyújt, hogy a szülő bővebben informálódjon a bölcsődei életről, jobban megismerje azokat a kisgyermeknevelőket, akikre a gyermekét bízza.

Szülőcsoportos beszélgetések

Tematikus beszélgetések a csoport kisgyermeknevelőinek vezetésével a csoportba járó gyermekek szüleit foglalkoztató nevelési témáról.

A problémák megosztása, egymás meghallgatása segíti a szülői kompetenciaérzés megtartását.

Lehetőség van az egymástól hallott helyzetkezelési módok továbbgondolására, ezáltal a saját viselkedésrepertoár bővítésére. A kisgyermeknevelőktől kapott indirekt megerősítések jó irányba befolyásolják a szülők nevelési szokásait.

Szervezett programok

a családok igényeihez igazodó többlet-lehetőségek a családok megsegítése, a szülői kompetencia növelése és a család és a bölcsőde közötti kapcsolat erősítése érdekében.

Több fajtájuk lehet, pl.: előadás, beszélgetés neves szakemberekkel, étel-, könyv-, játékbemutató szaktanácsadással és adott esetben vásárlási lehetőséggel egybekötve, vagy klub-jellegű családi programok ünnepekhez kapcsolódóan vagy alkalomtól függetlenül bizonyos, kiszámítható rendszerességgel.

Ezek a közös élmények nagy mértékben hozzájárulhatnak a szülői kompetencia fejlődéséhez, a családi nevelésnek és a gyermek fejlődésének segítéséhez.

 

Óvoda kapcsolattartása a szülőkkel

Célja:

• közös programokkal, tevékenységekkel mélyüljön az összetartozás érzése.

• Az óvoda által szervezett programokon a szülők nagyobb mértékű bevonása az óvodai életbe.

• A szülői értekezletek témaválasztásával a pedagógusok vegyék figyelembe a szülők igényeit.

Fontos a folyamatos kapcsolattartás, az őszinte, a gyerek érdekét szem előtt tartó kommunikáció.

Mindig van lehetőség az óvónéniktől fogadóórát kérni, akár a vezető óvónő bevonásával, ha szükséges. Ilyenkor nyugodtan és hatékonyan beszélgethetünk, hiszen nem vonja el a figyelmünket sem a saját csemeténk, sem a csoportba járó többi gyermek vagy a szüleik.

A gyerekekben feszültséget okoz, ha azt látják-hallják, hogy a család és az óvoda között probléma vagy ellentét merül fel.

 

Formái:

• Szülői értekezletek

Célja: a szülők megismerhessék az óvoda feladatait, tartalmi életét, a gyermekcsoporttal kapcsolatos feladatokat, aktuális célokat.

• Fogadóórák

Célja: reális és diszkrét tájékoztatás a gyermek fejlettségéről. Segítségnyújtás egyéni nevelési problémák megoldásában.

 

• Nyílt napok

Célja: a szülők megismerkedhessenek az óvodában folyó nevelőmunkával, szokásokkal. Megfigyelhesse gyermeke közösséghez való viszonyát, benne elfoglalt helyét.

• A szülőkkel szervezett közös programok

Célja: a jó partneri kapcsolat, kölcsönös bizalom, segítőszándék kialakítása.

 

Felhasznált szakirodalom

 

• Steve Biddulph: Hogyan neveljük a kicsiket? (2007)
  http://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/03/21/ha_bolcsodebe_kell_adni_a_gyermeket

  https://www.babaszoba.hu/articles/kisgyerek/Beszoktatas_a_bolcsodebe?aid=20081120185225&autorefreshed=1

• https://babamama.aegon.hu/cikkek/bolcsode-elvalas-az-anyatol
  
  

• https://eletszepitok.hu/idealis-szulo-ovono-kapcsolat/