BABA-MAMA
játszócsoport

Bővebben…

ÚJ Program
ajánló

Kezdőlap Áraink Hetirend Nevelés Tornafoglakozás Pályázat Kapcsolat

Amit tudnod kell a házasságról

Mazsola Csana Oktatási és Nevelési Nonprofit Kft.

EFOP-1.2.1-15-2016-01010

„Harmonikus családi élet - Helyi igényekre alapuló komplex családtámogatási programsorozat megvalósítása és e-Tananyag kidolgozása”


TARTALOMJEGYZÉK


A házasság metszőollóhoz hasonlít. Nem lehet elválasztani egymástól a két pengét, még ha olykor eltávolodnak is egymástól. De ha bárki kettejük közé kerül, együttes erővel bánnak el vele.

A házasság egy új utazás kezdete


A házasság nem valaminek a vége, amit után már csak szépen eltengődünk évekig, hanem valami másnak a kezdete. Ez az új út nem mindig szép és egyszerű, de felfogható önismereti munkának is.


A saját boldogságod tőled függ


A boldogság kizárólag saját magunktól függ, a házasságtól ne várjuk azt, hogy majd boldoggá tesz

A jegyesség a jegyeseknek házasságkötésig tartó kapcsolata, állapota. Már többet jelent mint az együtt járás, de még nem egybeolvadás.


A jegyesoktatás célja a házasságkötésre való személyes felkészítés, melynek során a jegyesek új állapotuk szentségére és kötelességeire alkalmassá válnak.


A jegyesoktatás lehetséges témakörei:

1.) Közös identitás kialakítása:


2.) Hűség

A jegyesoktatás lehetséges témakörei:

3.) Kommunikáció


4.) Konfliktushelyzetek kezelése


5.) Gyermeknevelés



A jegyesoktatás egyházi esküvőket megelőzően történik, a kiválasztott lelkésszel, egy vagy több alkalommal, csoportosan vagy egyénileg, előre egyeztetett időpontokban.

Régebben a jegyesoktatásnak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint manapság.


A jegyesoktatás célja:


Fontos, hogy a házasságban a felek ki tudják fejezni gondolataikat, érzéseiket és a másik meg is hallgassa őket.


Léteznek olyan emberek, akik könnyebben beszélnek, oldottabbak, hamarabb megnyílnak és vannak olyan emberek, akik zárkózottabbak, csendesebbek.

A két típus egyéni kommunikációs mintázata eltérő.

Ha a házasságban kommunikációs szempontból két eltérő személy van, mindkét félnek megfelelő súllyal kell a másik kommunikációs szokásait kezelni.


A házastársi beszélgetésben a férfi és a nő feltárja egymásnak a szívét, a legbensőbb érzéseit mondja el. Ekkor a házaspár átélheti egységét. Egymásra találnak a közös szeretetben. Egy új valóság jön létre. A két egyes személyből egy pár lesz, és felépíthetik a létük minden rétegére kiterjedő közösségüket. A lelki közösséget, amelyben közössé teszik mindazt, amit mindegyikük külön-külön kigondolt, érzett, vagy amire belső indíttatást kapott.


Mindig valami széppel zárjuk a beszélgetést. Beszéljünk egymással egymásról. Ez nem mindig könnyű, és nem is megy parancsszóra. Keressük az alkalmat és alakítsuk úgy a körülményeket, hogy alkalmas legyen egy jó beszélgetéshez.


Intő jelek, amelyek az jelzik, hogy probléma van a párkapcsolati kommunikációval:

1.) Az egyik fél folyamatosan elzárkózik a párbeszédtől, kivonul a szobából, mielőtt elkezdődne a tényleges párbeszéd.

2.) Az egyik fél sértő, romboló szándékkal jelez a másiknak. Felemlegeti a régi dolgokat vagy általánosít.
Intő jelek, amelyek az jelzik, hogy probléma van a párkapcsolati kommunikációval:

3.) Az egyik fél folyamatosan védekezésre kényszerül a párbeszéd során. A védekezés frusztrációt vált ki, aminek a következménye, hogy eltávolodik a másiktól.

4.) Megvetés. Eltűnik az egymás iránti tisztelet, még egy idegennek is kedvesebbek a felek, mint egymással.

Hogyan veszekedjünk jól?

Hogyan veszekedjünk jól?

A problémamegoldás akkor zökkenőmentes, ha a felek csapatként dolgoznak együtt. Így a nehéz helyzeteket is tudják kezelni, mindenre találnak megoldást.


Törekedni kell az azonnali problémamegoldásra, nem szabad semmit a szőnyeg alá söpörni!

Egy jó házasságban a felek elfogadják egymást, a másik pozitív tulajdonságaira koncentrálnak, a negatív tulajdonságoknak kevesebb figyelmet szentelnek, valamint képesek a megbocsátásra.

Sosem fogod kiismerni a párodat 100%-osan, hosszú házasságokban is előfordul, hogy a felek még évtizedek után is képesek egymást meglepni.


A rózsaszín köd előbb-utóbb elmúlik. Ez általában a házasság után 2 évre tehető. Az idő múlásával csökken az eufóriát okozó hormonok mennyisége, így meglátjuk a másik fél igazi arcát és nem azt, amit mi beleképzeltünk.

Akkor van a szerencsénk, hogy a párunk „új arca” is tetszik nekünk.

Minden házasulandó számára nagy kérdés: meddig tart ki a házasságunk? Addig, ameddig nekünk jó? Addig, amíg egymásnak jók vagyunk? Addig, amíg látunk egymásban fantáziát? Addig, míg a társunk szép és vonzó? Addig, míg az érdekeinknek ez felel meg legjobban? Addig, míg engem betölt a társam, amíg megtalálom az örömömet és a boldogságomat?

A kérdések lényege az, hogy lehet-e komolyan hűséget ígérni, amikor mindenhol a saját környezetünkben azt tapasztaljuk, hogy több a válás, mint a kitartó házasság.

Az emberi testben lévő sejtek körülbelül hétévente lecserélődnek. A házasság is egy organikus kapcsolat. Minden organikus szervezetnek van kezdete, fejlődése, csúcspontja, hanyatlása és megszűnése.

Sokan ezzel indokolják a válást. Szép volt, jó volt, elég volt. Megváltoztunk, már nem annak ígértem örök hűséget, aki most velem van, és én sem vagyok már az, aki voltam. Így nem is köt az ígéret egyikünket sem, váljunk el "kulturáltan", ne gyötörjük egymást, így tisztességesebb.

EZEK HAMIS IDEOLÓGIÁK. VALÓJÁBAN AZ EGYÉN ÖNZÉSE ÁLL A PROBLÉMÁK MÖGÖTT.

A házasság nem csak azért van, hogy én ott boldogságot kapjak. A házasság nem csak azért van, hogy engem a társam boldoggá tegyen. A házasságom azért van, hogy én tegyem boldoggá a házastársamat.

"Gyermeket nevelni annyit jelent, mint belső világukkal fenntartani egy állandó eleven érzékelés-kapcsolatot." (Alban Stolz)

Ez azt jelenti, hogy belső kapcsolatban állok azzal, ami a gyermek szívében van. Érdekel, ami vele történik. Fontos nekem, hogy őt mi foglalkoztatja. Ez nem csak azt jelenti, hogy érdeklődöm a gyerekek iránt, hanem úgy kell érzékelnünk gyerekünk belső világát, ahogy ő azt átéli.

Ez nem könnyű, de tanulni lehet. Rátekintek a gyerekre és megnézem, mi indítja, mi hozza őt mozgásba. Aztán keresek a saját életemben valamilyen hasonlót, ami engem is hasonlóképpen indít és megmozgat. Beleélem magamat ebbe a helyzetbe azzal, hogy a gyermek is ilyesmit él most át. Aztán elgondolkozom, mi következik ebből a helyzetből, mit is kell tennem, és csak ezután döntöm el, hogy mi a tennivaló a gyerekkel.

A gyereknevelésnél az egyik legfontosabb, hogy eleven érzékelés-kapcsolatot alakítsunk ki a gyerekkel. Azt érzékeljük, ami őt mozgatja, ami őt belülről megérintette. Ehhez szükségünk van az empátiára, a beleérző képességre. De ezen túl is lépünk. Akkor, amikor valamit el akarok érni a gyereknél, először a saját életemben kell megoldani a problémákat.


EFOP-1.2.1-15-2016-01010