BABA-MAMA
játszócsoport

Bővebben

ÚJ Program
ajánló

Kezdőlap Áraink Hetirend Nevelés Sószoba Tornafoglakozás Játszócsoport Pályázat Kapcsolat

Családi életciklusok és
 várható krízisei

Tartalomjegyzék



Családi életciklusok értelmezése


Komlósi (2009) megfogalmazásában családi életcikluson azokat az időszakokat kell értenünk, amikor a gyerek fejlődése a család addigi életében  változtatást követel.

Az életciklus-váltások komoly lélektani terheket rónak a családtagokra, és a következő életszakasz boldogsága vagy boldogtalansága azon is múlik, hogy miként tudják ezt a krízist közösen megoldani.


Családi életciklus-modellek


A szakirodalomban több családi életciklus-modell ismert, a kutatók az 1960-as évektől kezdve foglalkoznak a téma feltárásával.

Főbb életciklus-modellek:











Hill-Rodgers modell


A családi élet fejlődését nyolc szakaszra bontja



Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül


Az előző élet lezárul, egy merőben új szakasz kezdődik. Új szerepeknek, új normáknak, társadalmi-, kulturális elvárásoknak kell megfelelni; azonosulni kell a felnőtt lét elemeivel.

A felnőtt és közös identitás építése és elfogadása nem kis feladat, hiszen olyan új, felnőtt felelősségekkel jár, mint a gyermekvállalás, a család eltartása, a pénzbeosztás vagy az alkalmazkodás egymás szokásaihoz.

Fontos a közös élettér kialakítása, ahol mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, feladatát.


Ebben az életszakaszban fő feladat a házastársi identitás kialakítása és az ezzel járó felelősség vállalása, ami egyéb társas (rokoni, baráti, munkatársi) kapcsolatok házastársi kapcsolatnak való alárendelését jelenti, ami az egymáshoz való alkalmazkodás lényeges feltétele.

Napjainkban a házasságok későbbi életkorban köttetnek, kitolódott a tanulmányok befejezésének időszaka, mely nehezebbé teszi az eredeti családtól való leválást, és így a házastársi „mi-tudat” létrejöttét.


Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – krízisei



Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – fejlődési cél


Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család


A megszülető gyermek a családképződés fordulatát hozza, a házastársaknak újra kell definiálniuk, ki kell bővíteniük a „mi” identitásukat. A változás az anyák számára a legjelentősebb, ugyanis egy időre szüneteltetik a munkahelyüket, beszűkül az életterük, izolálódnak. Jellegzetes az erős fáradtságérzés, a fizikai kimerülés, a lelki-testi legyengülés.

Ebben a szakaszban az apák gyakran érzik elhanyagolva magukat, melynek következtében ellentétes folyamat indul el: a munkába temetkeznek, egyre kevesebb időt töltenek otthon, ami a feleség egyre fokozódó kimerültségéhez és elégedetlenségéhez vezet.


Ez a szakasz a családi élet legörömtelibb időszaka, mégis gyakran kísérik félelmek, szorongások, melyeknek számos oka lehet, például a várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, a szüléstől, illetve a saját szülőkről való zavaró, rossz emlékek, amelyek akadályozzák a szülői szerepre felkészülést.


Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – krízisei



Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – fejlődési cél



Óvodáskorú gyermeket nevelő család

A gyermek már képes önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek.

A szülő feladata a gyermek kezdeményezéseinek, spontaneitásának támogatása.

Ebben az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti, feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit.

A gyerek óvodába kerül ebben az életszakaszban, amelynek a megszokása, az elválás, kihívás az egész család számára, továbbá gyermeknevelés szempontjából ugyancsak erre az időszakra esik néhány kritikus pont: a szobatisztaságra nevelés, a dackorszak, testvérféltékenység, gyermekkori félelmek, szorongások melyek adekvát kezelése a szülők alrendszerének feladata.

Az anya gyakran ebben az időszakban tér vissza a munkahelyére, ami újabb feszültségforrás lehet.



Óvodáskorú gyermeket nevelő család – krízisei  


Óvodáskorú gyermeket nevelő család - fejlődési cél


Iskolás gyermeket nevelő család

Az iskolás korú gyermekes család életszakasz az első olyan időszak, amikor a szülők egy várhatóan elnyúló, hosszú időszakra kell hogy felkészüljenek. Ebben az időszakban több idő áll rendelkezésre a fejlődési krízisek családi életbe való integrálására, és az újonnan alakuló szerepek kimunkálására.

Ebben a szakaszban a gyermek(ek) már teljesen másféle szülői gondoskodást is igényelnek, és folyamatosan erősödik az önálló működési igény mértéke.


Iskolás gyermeket nevelő család
– krízisei



Serdülő gyermeket nevelő család


A gyermek függetlenedési kísérletei alapvetően szemben állnak a szülőktől való függésükkel, a rászorultságukkal. Ebben a helyzetben a szülők szinte minden jó szándékú intelme, javaslata vagy iránymutatása meddő, mert a serdülő vagy kamasz azokat leginkább a saját elképzeléseinek kontrolljaként hallja. Ebben a helyzetben a szülők addig kialakult eszköztára csődöt mondani látszik, türelmük pedig mntha hatványozottan gyorsabban fogyna.




Serdülő gyermeket nevelő család – krízisei



A felnövekedett gyermeket kibocsátó család

A felnőtt gyermekek ebben az életszakaszban szembesülnek az önállóság adta lehetőségekkel és terhekkel ugyanakkor: szabadon dönthetnek, választhatnak adott lehetőségek közül, azonban a felelősséget is nekik kell vállalniuk.

A családból kiváló ifjú feladatai a következők:


A felnőtté vált gyermek önállósodása jóval előbb kezdődik, mint az elköltözése, önálló családalapítással jelzett kilépése a családból. Minél alacsonyabb kvalifikáltságot szerez a gyermek, annál hamarabb válik pénzkeresővé, ami az önállósodás útján jelentős lépés.

Ebben a fázisban a család legfőbb funkciója az, hogy a gyermeket felkészítse az önálló életre, és hogy az ehhez szükséges készségei alakulásában asszisztáljon.


A felnövekedett gyermeket kibocsátó család – krízisei



Magukra maradt, még aktív szülők családja

Ebben az életkorban a házaspár megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és fizikai megterhelés. A szülői feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg. Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé, több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.


Miután a gyermekek elhagyták a szülői házat, a szülők életmódjában lényeges változások következnek be. Rendszerint még mindketten dolgoznak. A változás alapvető megkönnyebbülést jelent a szociális, gazdasági, fizikai igénybevétel s az állandó felelősség tekintetében. Ha ezt a szülőpár képes pozitívan megélni, az újra megtalált szabadság, függetlenség örömet okozhat.

Magukra maradt, még aktív szülők családja– krízisei



Idős házaspár családja nyugdíjazás után

Annak, aki nyugdíjba megy, megváltozik a napirendje, romlik a pénzügyi helyzete, kevesebb felelősség terheli, de ezzel csökken a tekintélye is; s így társadalmi és családi kapcsolatai is megváltoznak. Ha szerető, segítő környezet veszi körül az idős embert, ha megelégedetten tekint vissza életére, könnyebb a berendezkedés a nyugdíjas létformában.

A nyugdíjaskor különösen kedvez a nagyszülői szerepnek, a társadalmi feladatvállalásoknak.

Egybehangzó az öregeknek az az igénye, hogy gyermekeiktől függetlenek lehessenek, kapcsolatuk egyfajta kölcsönös be nem avatkozáson alapuljon, s lehetőség szerint külön lakhassanak. Ezek az igények jórészt azért kapnak ekkora hangsúlyt, mert a gyakorlatban az idősek szükségleteit kevésbé akceptálják, elvárják tőlük a fiatalok életritmusához való alkalmazkodást.


Idős házaspár családja nyugdíjazás után – krízisei



Új szükségletek az egyes életciklusokban



















Felhasznált szakirodalom









Mazsola Csana Oktatási és Nevelési Nonprofit Kft.

EFOP-1.2.1-15-2016-01010

„Harmonikus családi élet - Helyi igényekre alapuló komplex családtámogatási programsorozat megvalósítása és e-Tananyag kidolgozása”



Védőháló Családi élet Család és a munka Nők és fiatal lányok Kisgyerekek Női szerpek Életciklusok Nagyszülők Foglalkoztatás Kommunikáció Apa és anya Bölcsöde Rendezvények