BABA-
játszócsoport
Bővebben…
ÚJ Program
ajánló
Családi életciklusok és
várható krízisei
Tartalomjegyzék
- Családi életciklusok értelmezése
- Családi életciklus-
modellek - Hill-
Rogers modell - Új szükségletek az egyes életciklusokban
Családi életciklusok értelmezése
Komlósi (2009) megfogalmazásában családi életcikluson azokat az időszakokat kell értenünk, amikor a gyerek fejlődése a család addigi életében változtatást követel.
Az életciklus-
Családi életciklus-
A szakirodalomban több családi életciklus-
Főbb életciklus-
- Haley-
modell - Carter és McGoldrick modellje
- Hill-
Rodgers modell 
Hill-
A családi élet fejlődését nyolc szakaszra bontja
- Újonnan házasodott pár, gyermek nélkül
- Csecsemőt és/vagy kisgyermeket (születéstől 3 éves korig) nevelő család.
- Óvodáskorú (3−6 éves) gyermeket nevelő család.
- Iskolás (6−14 éves) gyermeket nevelő család.
- Serdülő (14−18 éves) gyermeket nevelő család.
- Felnövekedett gyermeket kibocsátó család.
- Magukra maradt, még aktív (dolgozó, munkahellyel rendelkező) szülők családja.
- Idős házaspár családja nyugdíjazás után.
Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül
Az előző élet lezárul, egy merőben új szakasz kezdődik. Új szerepeknek, új normáknak, társadalmi-
A felnőtt és közös identitás építése és elfogadása nem kis feladat, hiszen olyan új, felnőtt felelősségekkel jár, mint a gyermekvállalás, a család eltartása, a pénzbeosztás vagy az alkalmazkodás egymás szokásaihoz.
Fontos a közös élettér kialakítása, ahol mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, feladatát.
Ebben az életszakaszban fő feladat a házastársi identitás kialakítása és az ezzel járó felelősség vállalása, ami egyéb társas (rokoni, baráti, munkatársi) kapcsolatok házastársi kapcsolatnak való alárendelését jelenti, ami az egymáshoz való alkalmazkodás lényeges feltétele.
Napjainkban a házasságok későbbi életkorban köttetnek, kitolódott a tanulmányok befejezésének időszaka, mely nehezebbé teszi az eredeti családtól való leválást, és így a házastársi „mi-
Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – krízisei
- Egymás családjának megismerése, elfogadása, az egészséges és optimális távolság kialakítása
- a fiatal kiválása a családból, a szülők magukra maradása további problémákat hozhat a felszínre
- a fiatalok túlságosan benne maradnak az eredeti, gyermekkori családban
- a szülők kezdenek el túlzott befolyást gyakorolni az önálló életet kezdő új pár életében
- További nehézséget okozhat a férfi-
, női- , szülői szerep megoldása
Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – fejlődési cél
- Szülői szerepre felkészülés
- Stabil teherbíró kapcsolat kialakítása, amelyik olajozottan működik
- Felkészülni a krízisek, nehézségek elviselésére
- További személyek felelős nevelése
- Fészekrakás
Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család
A megszülető gyermek a családképződés fordulatát hozza, a házastársaknak újra kell definiálniuk, ki kell bővíteniük a „mi” identitásukat. A változás az anyák számára a legjelentősebb, ugyanis egy időre szüneteltetik a munkahelyüket, beszűkül az életterük, izolálódnak. Jellegzetes az erős fáradtságérzés, a fizikai kimerülés, a lelki-
Ebben a szakaszban az apák gyakran érzik elhanyagolva magukat, melynek következtében ellentétes folyamat indul el: a munkába temetkeznek, egyre kevesebb időt töltenek otthon, ami a feleség egyre fokozódó kimerültségéhez és elégedetlenségéhez vezet.
Ez a szakasz a családi élet legörömtelibb időszaka, mégis gyakran kísérik félelmek, szorongások, melyeknek számos oka lehet, például a várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, a szüléstől, illetve a saját szülőkről való zavaró, rossz emlékek, amelyek akadályozzák a szülői szerepre felkészülést.
Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – krízisei
- Az apuka elhanyagoltnak érzi magát
- A kismamánál hosszabb-
rövidebb ideig tartó depressziós állapot fordulhat elő - Fontos az anya támogatása, hiszen lelkiállapota meghatározza, hogy hogyan tud anyaként gyermeke felé fordulni ebben a rendkívül fontos időszakban, ami megalapozza kettőjük egész életre kiható kapcsolatát, és a baba további érzelmi fejlődését.
Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – fejlődési cél
- Gyermeknek adaptálódni a világhoz
- Az anyának beletanulni az anyaszerepbe
- Az apának beletanulni az apaszerepbe
- A házastársi szerep folyamatos fókuszban tartása
Óvodáskorú gyermeket nevelő család
A gyermek már képes önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek.
A szülő feladata a gyermek kezdeményezéseinek, spontaneitásának támogatása.
Ebben az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti, feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit.
A gyerek óvodába kerül ebben az életszakaszban, amelynek a megszokása, az elválás, kihívás az egész család számára, továbbá gyermeknevelés szempontjából ugyancsak erre az időszakra esik néhány kritikus pont: a szobatisztaságra nevelés, a dackorszak, testvérféltékenység, gyermekkori félelmek, szorongások melyek adekvát kezelése a szülők alrendszerének feladata.
Az anya gyakran ebben az időszakban tér vissza a munkahelyére, ami újabb feszültségforrás lehet.
Óvodáskorú gyermeket nevelő család – krízisei
- Az anya élethelyzete megváltozik, a munkába állása kettős érzés: szoronghat attól, hogy lehet-
e egyszerre jó anya és megfelelő munkaerő - Az apát ugyanebből a változásból fakadóan presztízsveszteség éri: a gyes alatt a ő volt a családfenntartó, az anya munkába állásával ez a kiváltságos helyzet megszűnik.
- A házastársi kapcsolat is megváltozik; érzelmileg megterhelődik, hiszen kevesebb idő jut egymásra. A feleség munkahelyi elfoglaltságai miatt osztozni kell a háztartási, gyermeknevelési feladatokon.
Óvodáskorú gyermeket nevelő család -
- A gyerek beszoktatása az óvodába
- Az óvoda feszített programjaival szemben otthon laza, játékos, „haszontalan” együttléteket kell biztosítani.
- A modern életben kiveszőben lévő közös családi étkezések olyan állandó, biztos lehetőséget jelenthetnének a családon belüli kommunikációra, a napi élmények természetes megbeszélésére, amit más forma nem képes pótolni.
Iskolás gyermeket nevelő család
Az iskolás korú gyermekes család életszakasz az első olyan időszak, amikor a szülők egy várhatóan elnyúló, hosszú időszakra kell hogy felkészüljenek. Ebben az időszakban több idő áll rendelkezésre a fejlődési krízisek családi életbe való integrálására, és az újonnan alakuló szerepek kimunkálására.
Ebben a szakaszban a gyermek(ek) már teljesen másféle szülői gondoskodást is igényelnek, és folyamatosan erősödik az önálló működési igény mértéke.
- Az iskolakezdés a családot újabb feladatok elé állítja, azonban ez a szakasz a gyerek egyéni fejlődése szempontjából békés, amennyiben nem történik válás, haláleset, trauma (például állásvesztésből adódó létbizonytalanság) vagy egyéb kritikus változás.
- A kisiskolás gyermek kapcsolata a felnőttekkel szoros, hiszen „fejlődési feladata” a teljesítménnyel kapcsolatos készségek fejlődése, vagyis a nagyobb alkalmazkodás, a kötelezettségek vállalása, a teljesítmény igénye, a feladattudat, a saját teljesítmény kritikus értékelése.
Iskolás gyermeket nevelő család
– krízisei
- A gyerekekkel kapcsolatos tevékenységek megszervezése mind nagyobb anyagi és logisztikai megterheléssel jár.
- Gyakran nehéz összeegyeztetni, hogy melyik gyereket-
mikor- ki hozza- vigye; lehetséges, hogy az egyik, vagy mindkét szülő igazságtalannak érzi a munkamegosztást. - Az ebben az életkorban jellemző testvér-
rivalizáció súlyosbíthatja a család nehézségeit.
Serdülő gyermeket nevelő család
- Az önálló identitástudat szerveződése a serdülőkor legfőbb feladata, az eddigi szülő-
gyermek aszimmetrikus kapcsolatnak egy szimmetrikusabb viszony felé kell haladnia. - A serdülő gyermek számára megnő a kortárskapcsolatok jelentősége, a barátok személyes életében betöltött szerepe, amely a szülőtől fokozott rugalmasságot igényel.
A gyermek függetlenedési kísérletei alapvetően szemben állnak a szülőktől való függésükkel, a rászorultságukkal. Ebben a helyzetben a szülők szinte minden jó szándékú intelme, javaslata vagy iránymutatása meddő, mert a serdülő vagy kamasz azokat leginkább a saját elképzeléseinek kontrolljaként hallja. Ebben a helyzetben a szülők addig kialakult eszköztára csődöt mondani látszik, türelmük pedig m
ntha hatványozottan gyorsabban fogyna.
Serdülő gyermeket nevelő család – krízisei
- Nem mindig sikerül a szülők és gyermekeik között közös nyelv kialakítása, a szabályok rugalmas változtatása, egymás érzelmeinek, indulatainak tolerálása.
- A serdülők egyre kritikusabbá válik a szüleivel szemben, egyre feltűnőbben jelzi viselkedésével, öltözködésével, beszédstílusával a különböző kortárscsoportokhoz való tartozását.
- Generációs problémákat okozhat a kamaszok egyéni világszemlélete, a szülők értékei elleni lázadása.
- A serdülő lány önálló személy, önálló nő akar lenni, de az anya felé való hűség akadálya lehet ennek a folyamatnak.
A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
A felnőtt gyermekek ebben az életszakaszban szembesülnek az önállóság adta lehetőségekkel és terhekkel ugyanakkor: szabadon dönthetnek, választhatnak adott lehetőségek közül, azonban a felelősséget is nekik kell vállalniuk.
A családból kiváló ifjú feladatai a következők:
- a gyermeki éntől való távolodás
- önmagáért és másokért való felelősségvállalás
- átértékelt szülő-
gyerek kapcsolat - felelősségteljes szexuális viselkedés
- egzisztenciális tervek
- önmegvalósítás.
A felnőtté vált gyermek önállósodása jóval előbb kezdődik, mint az elköltözése, önálló családalapítással jelzett kilépése a családból. Minél alacsonyabb kvalifikáltságot szerez a gyermek, annál hamarabb válik pénzkeresővé, ami az önállósodás útján jelentős lépés.
Ebben a fázisban a család legfőbb funkciója az, hogy a gyermeket felkészítse az önálló életre, és hogy az ehhez szükséges készségei alakulásában asszisztáljon.
A felnövekedett gyermeket kibocsátó család – krízisei
- A szülők számára nagy a csábítás, hogy továbbra is a korábban megszokott módon irányítsák gyermekeik életét.
- Az anyagi függés megnehezíti az önállósodást.
- Ha a gyermek a házastársát szülei lakásába viszi, a szülők menyet-
vejet befogadni kényszerülése, illetve az idegen közösségbe, szokásrendbe belecsöppenő házastárs alkalmazkodási nehézsége is problémát okozhat.
Magukra maradt, még aktív szülők családja
Ebben az életkorban a házaspár megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és fizikai megterhelés. A szülői feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg. Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé, több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.
Miután a gyermekek elhagyták a szülői házat, a szülők életmódjában lényeges változások következnek be. Rendszerint még mindketten dolgoznak. A változás alapvető megkönnyebbülést jelent a szociális, gazdasági, fizikai igénybevétel s az állandó felelősség tekintetében. Ha ezt a szülőpár képes pozitívan megélni, az újra megtalált szabadság, függetlenség örömet okozhat.
Magukra maradt, még aktív szülők családja– krízisei
- Sok házasságban a szülői szerep helyén űr keletkezik, és ha nem lép be valami más közös cél vagy feladat, a kapcsolat kiüresedése nyilvánvalóvá válik.
- Erre az életszakaszra tehetők a változó korral együtt járó testi-
lelki megpróbáltatások. - Új szerepek elfogadását és megtanulását várja az érintettektől, például anyós, após, nagyszülő szerep.
Idős házaspár családja nyugdíjazás után
Annak, aki nyugdíjba megy, megváltozik a napirendje, romlik a pénzügyi helyzete, kevesebb felelősség terheli, de ezzel csökken a tekintélye is; s így társadalmi és családi kapcsolatai is megváltoznak. Ha szerető, segítő környezet veszi körül az idős embert, ha megelégedetten tekint vissza életére, könnyebb a berendezkedés a nyugdíjas létformában.
A nyugdíjaskor különösen kedvez a nagyszülői szerepnek, a társadalmi feladatvállalásoknak.
Egybehangzó az öregeknek az az igénye, hogy gyermekeiktől függetlenek lehessenek, kapcsolatuk egyfajta kölcsönös be nem avatkozáson alapuljon, s lehetőség szerint külön lakhassanak. Ezek az igények jórészt azért kapnak ekkora hangsúlyt, mert a gyakorlatban az idősek szükségleteit kevésbé akceptálják, elvárják tőlük a fiatalok életritmusához való alkalmazkodást.
Idős házaspár családja nyugdíjazás után – krízisei
- A nyugdíjba vonulás gyakran önértékelési problémákhoz, identitásválsághoz vezet, ami a mentális állapot romlását, pszichoszomatikus tüneteket, betegségek kialakulását vonhatja maga után.
- Ebben az életszakaszban külön nehézséget jelent a házastárs elveszítése, a házastársi szerepkör megszűnése
Új szükségletek az egyes életciklusokban
Felhasznált szakirodalom
- Hegyiné F. R.: Családpszichológia (2003)
- Komlósi P.: A családi élet − változások folyamata (2009)
- Komlósi P.: Életciklusváltások a családban
- Kovács R. R.: A család fejlődése, az életciklus-
szemlélet - http://www.artima.hu/a-
csalad- fejlodesi- krizisei/ - http://www.koloknet.hu/csalad/konfliktus/csaladi-
eletciklusok/
Mazsola Csana Oktatási és Nevelési Nonprofit Kft.
EFOP-
„Harmonikus családi élet -
