BABA-
játszócsoport
Bővebben…
ÚJ Program
ajánló
Családi életciklusok és
várható krízisei
Tartalomjegyzék
Családi életciklusok értelmezése
Komlósi (2009) megfogalmazásában családi életcikluson azokat az időszakokat kell értenünk, amikor a gyerek fejlődése a család addigi életében változtatást követel.
Az életciklus-
Családi életciklus-
A szakirodalomban több családi életciklus-
Főbb életciklus-
Hill-
A családi élet fejlődését nyolc szakaszra bontja
Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül
Az előző élet lezárul, egy merőben új szakasz kezdődik. Új szerepeknek, új normáknak, társadalmi-
A felnőtt és közös identitás építése és elfogadása nem kis feladat, hiszen olyan új, felnőtt felelősségekkel jár, mint a gyermekvállalás, a család eltartása, a pénzbeosztás vagy az alkalmazkodás egymás szokásaihoz.
Fontos a közös élettér kialakítása, ahol mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, feladatát.
Ebben az életszakaszban fő feladat a házastársi identitás kialakítása és az ezzel járó felelősség vállalása, ami egyéb társas (rokoni, baráti, munkatársi) kapcsolatok házastársi kapcsolatnak való alárendelését jelenti, ami az egymáshoz való alkalmazkodás lényeges feltétele.
Napjainkban a házasságok későbbi életkorban köttetnek, kitolódott a tanulmányok befejezésének időszaka, mely nehezebbé teszi az eredeti családtól való leválást, és így a házastársi „mi-
Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – krízisei
Újonnan házasodott pár, gyerek nélkül – fejlődési cél
Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család
A megszülető gyermek a családképződés fordulatát hozza, a házastársaknak újra kell definiálniuk, ki kell bővíteniük a „mi” identitásukat. A változás az anyák számára a legjelentősebb, ugyanis egy időre szüneteltetik a munkahelyüket, beszűkül az életterük, izolálódnak. Jellegzetes az erős fáradtságérzés, a fizikai kimerülés, a lelki-
Ebben a szakaszban az apák gyakran érzik elhanyagolva magukat, melynek következtében ellentétes folyamat indul el: a munkába temetkeznek, egyre kevesebb időt töltenek otthon, ami a feleség egyre fokozódó kimerültségéhez és elégedetlenségéhez vezet.
Ez a szakasz a családi élet legörömtelibb időszaka, mégis gyakran kísérik félelmek, szorongások, melyeknek számos oka lehet, például a várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, a szüléstől, illetve a saját szülőkről való zavaró, rossz emlékek, amelyek akadályozzák a szülői szerepre felkészülést.
Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – krízisei
Csecsemőt, kisgyermeket nevelő család – fejlődési cél
Óvodáskorú gyermeket nevelő család
A gyermek már képes önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek.
A szülő feladata a gyermek kezdeményezéseinek, spontaneitásának támogatása.
Ebben az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti, feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit.
A gyerek óvodába kerül ebben az életszakaszban, amelynek a megszokása, az elválás, kihívás az egész család számára, továbbá gyermeknevelés szempontjából ugyancsak erre az időszakra esik néhány kritikus pont: a szobatisztaságra nevelés, a dackorszak, testvérféltékenység, gyermekkori félelmek, szorongások melyek adekvát kezelése a szülők alrendszerének feladata.
Az anya gyakran ebben az időszakban tér vissza a munkahelyére, ami újabb feszültségforrás lehet.
Óvodáskorú gyermeket nevelő család – krízisei
Óvodáskorú gyermeket nevelő család -
Iskolás gyermeket nevelő család
Az iskolás korú gyermekes család életszakasz az első olyan időszak, amikor a szülők egy várhatóan elnyúló, hosszú időszakra kell hogy felkészüljenek. Ebben az időszakban több idő áll rendelkezésre a fejlődési krízisek családi életbe való integrálására, és az újonnan alakuló szerepek kimunkálására.
Ebben a szakaszban a gyermek(ek) már teljesen másféle szülői gondoskodást is igényelnek, és folyamatosan erősödik az önálló működési igény mértéke.
Iskolás gyermeket nevelő család
– krízisei
Serdülő gyermeket nevelő család
A gyermek függetlenedési kísérletei alapvetően szemben állnak a szülőktől való függésükkel, a rászorultságukkal. Ebben a helyzetben a szülők szinte minden jó szándékú intelme, javaslata vagy iránymutatása meddő, mert a serdülő vagy kamasz azokat leginkább a saját elképzeléseinek kontrolljaként hallja. Ebben a helyzetben a szülők addig kialakult eszköztára csődöt mondani látszik, türelmük pedig mntha hatványozottan gyorsabban fogyna.
Serdülő gyermeket nevelő család – krízisei
A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
A felnőtt gyermekek ebben az életszakaszban szembesülnek az önállóság adta lehetőségekkel és terhekkel ugyanakkor: szabadon dönthetnek, választhatnak adott lehetőségek közül, azonban a felelősséget is nekik kell vállalniuk.
A családból kiváló ifjú feladatai a következők:
A felnőtté vált gyermek önállósodása jóval előbb kezdődik, mint az elköltözése, önálló családalapítással jelzett kilépése a családból. Minél alacsonyabb kvalifikáltságot szerez a gyermek, annál hamarabb válik pénzkeresővé, ami az önállósodás útján jelentős lépés.
Ebben a fázisban a család legfőbb funkciója az, hogy a gyermeket felkészítse az önálló életre, és hogy az ehhez szükséges készségei alakulásában asszisztáljon.
A felnövekedett gyermeket kibocsátó család – krízisei
Magukra maradt, még aktív szülők családja
Ebben az életkorban a házaspár megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és fizikai megterhelés. A szülői feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg. Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé, több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.
Miután a gyermekek elhagyták a szülői házat, a szülők életmódjában lényeges változások következnek be. Rendszerint még mindketten dolgoznak. A változás alapvető megkönnyebbülést jelent a szociális, gazdasági, fizikai igénybevétel s az állandó felelősség tekintetében. Ha ezt a szülőpár képes pozitívan megélni, az újra megtalált szabadság, függetlenség örömet okozhat.
Magukra maradt, még aktív szülők családja– krízisei
Idős házaspár családja nyugdíjazás után
Annak, aki nyugdíjba megy, megváltozik a napirendje, romlik a pénzügyi helyzete, kevesebb felelősség terheli, de ezzel csökken a tekintélye is; s így társadalmi és családi kapcsolatai is megváltoznak. Ha szerető, segítő környezet veszi körül az idős embert, ha megelégedetten tekint vissza életére, könnyebb a berendezkedés a nyugdíjas létformában.
A nyugdíjaskor különösen kedvez a nagyszülői szerepnek, a társadalmi feladatvállalásoknak.
Egybehangzó az öregeknek az az igénye, hogy gyermekeiktől függetlenek lehessenek, kapcsolatuk egyfajta kölcsönös be nem avatkozáson alapuljon, s lehetőség szerint külön lakhassanak. Ezek az igények jórészt azért kapnak ekkora hangsúlyt, mert a gyakorlatban az idősek szükségleteit kevésbé akceptálják, elvárják tőlük a fiatalok életritmusához való alkalmazkodást.
Idős házaspár családja nyugdíjazás után – krízisei
Új szükségletek az egyes életciklusokban
Felhasznált szakirodalom
Mazsola Csana Oktatási és Nevelési Nonprofit Kft.
EFOP-
„Harmonikus családi élet -