BABA-MAMA
játszócsoport

Bővebben…

ÚJ Program
ajánló

Kezdőlap Áraink Hetirend Nevelés Tornafoglakozás Pályázat Kapcsolat

életkori sajátosságoknak megfelelő nevelési módszerek / csecsemő - óvodás


Mazsola Csana Oktatási és Nevelési Nonprofit Kft.

EFOP-1.2.1-15-2016-01010

„Harmonikus családi élet - Helyi igényekre alapuló komplex családtámogatási programsorozat megvalósítása és e-Tananyag kidolgozása”




A nevelést céltudatos személyiségfejlesztésként lehet definiálni.

A nevelési módszerek a nevelési folyamat elemei.

Egy jó módszer segíti a nevelési célok megvalósulását, míg egy rossz módszer gátolja azt.

A módszerek hatása hosszú távon meghatározó.

A nevelési módszert befolyásoló tényezők:

CSECSEMŐKORI NEVELÉSI SAJÁTOSSÁGOK

A kisbabáknak már a születésnél saját személyiségük van, ezért nincs olyan nevelési módszer, ami minden csecsemőnél ugyanúgy beválik.

Minden csecsemő mást szeret és mást nem, ezért a legfontosabb, hogy a szülő kitapasztalja, hogy a saját gyerekénél mi válik be és mi az, ami nem.

A szülő feladata a csecsemő születésétől kezdve az, hogy ráhangolódjon a babára, mert attól, hogy még beszélni nem tudnak, ki tudják fejezni magukat.

Még ha nem is a szavai által, de a tettei, mozdulatai által el tudja „mondani”, hogy mikor mit szeretne.

A babával folytatott párbeszédek során a személyisége is megmutatkozik.

A kisgyerekeknek állandóságot és biztonságérzetet jelent egy jól kialakított napirend.

A szülők a felnőttek, így ők irányítanak, azonban a gyermek egyénisége és fejlődő képességei jelöljék ki az irányt.


Ha meghallgatják, megértik és tiszteletteljesen bánnak vele, a kisgyermek szépen fejlődik.

Akkor gyarapodik, ha tudja, mit várnak tőle és ő mit várhat az őt körülvevő világtól, ami kezdetben az otthont és a családtagjait jelenti csupán.

ÁBCD – a jó szülő-gyermek kapcsolat kialakításának és a gyermek fejlődése elősegítésének alapja


Á – Álljon félre

B – Bátorítsa a felfedezésre

C – Csökkentsen

D – Dicsérjen

Á – Álljon félre

Ha a szülő félreáll, a gyerekre figyel, így alakul ki a szülőben a gyerekről kialakított kép, így ismeri meg a gyermekét.

A félreállás azt is jelenti, hogy a szülő bízik a gyerekben, engedi, hogy egyedül fedezze fel a világot, de ha segítségre van szüksége, számíthat rá.

Vannak szülők, akik ösztönösen tudják, mikor kell félreállni, másoknak meg kell tanulniuk, mikor kell teret adni a gyereknek.


A gyereket megzavarja, ha folyton kijavítják és kisegítik, és ezt minden gyerek tudtára is adja a szülőnek, ennek módja azonban eltérő lehet, pl.: dobálás, kiabálás, sírás stb.

Ne erőltessük a gyerekre az idegenekkel való ismerkedést, hagyjuk, hogy az új játékát egyedül fedezze fel.

Ha ismeretlen helyzetbe kerül, hagyjuk a saját igényei szerint felfedezni, elmászni.


B – Bátorítsa a felfedezésre

Ha a szülő bátorítja a gyereket a felfedezésre, azt közvetíti, hogy szeretné ha a gyerek megismerné a körülötte lévő világot. A gyermek tudni fogja, hogy a szülő támogatja, de ha nem lóg a

nyakán, akkor azzal bátorítja.

A felfedezéshez hozzájárul az ingergazdag környezet.

Azonban ezt nem csak drága sípoló, beszélős játékokkal lehet biztosítani, hanem a háztartásban található egyszerű tárgyakkal is, hiszen a gyerek minden ingerből tanul, nem kell annak drágának lennie.

C – Csökkentsen

A csökkentés a korlátozást jelenti, magába foglalja a balesetveszély elhárítását, a jó döntések meghozatalának segítését és a kárt okozó helyzetek megelőzését.

Az a jó, ha a gyermek többféle lehetőség közül választhat (pl.: mit szeretne reggelizni), de nem jó, ha túl sok választási lehetőséget állítunk fel, attól ugyanis leblokkol.

Ha a gyerek választ, azt érzi, hogy bizonyos mértékig ura az életének, viszont a túl sok lehetőség megzavarja.

D – Dicsérjen

A dicséret segíti a gyermek fejlődését és a pozitív viselkedésminták rögzülését.


Kutatások szerint, azok a gyerekek, akiket helyesen dicsérnek, szívesebben tanulnak.

ÓVODÁSKORI NEVELÉSI SAJÁTOSSÁGOK

Ha azt akarjuk, hogy a gyermekünk boldoguljon az életben, fel kell készítenünk az új kapcsolatokra és új helyzetekre.

Erre a legjobb színtér az otthon, ahol gyakorolhatunk vele, hogy felkészítsük az új kihívásokra.

Néhány tipp a gyakorlásokhoz:





















1.) Étterem

A gyerek első éttermes élménye előtt minimum 2 hónapig próbálgassunk otthon közösen az ebédlőasztalnál.

Lámpalázas lehet, ha nagy hűhót csinálunk abból, hogy étterembe megyünk, ezért hirtelen ötletnek beállítva séta közben üljünk be egy cukrászdába/kávézóba 15-20 percre.


Több rövid, 15-20 perces kirándulás után meg lehet próbálkozni egy kicsit hosszabb reggelivel egy vendéglátóhelyen.

Otthon az a szokás, hogy ha asztalhoz ül a család, az étel már kész; az étteremben meg kell értetni a gyerekkel, hogy várnia kell az ételre.

Készüljünk fel arra is, hogy ha a gyerek türelme elfogy, akkor hamarabb távozunk.

2.) Játszótér

A játszótéren fejlődik a gyerek mozgása, egyensúlyozása, mászás, forgás stb.

Mivel a játszótéren egyszerre több gyerek van, így megtanulják milyen várni valamire, osztozni valamin és tekintettel lenni másokra.


3.) Állatkert

Az otthoni állattartással a gyerek megtanulja a felelősségtudatot, a megfelelő bánásmódot és empátiát.

Az állatkertre emellett az állatmesék és a plüssállatok készíthetik fel a gyereket.

De az állatkertben is hagyjuk, hogy a saját kedve szerint ismerkedjen az állatokkal.


4.) Utazás

A szakértők szerint egy kisgyermeket nem igazán lehet felkészíteni sem rövidebb, sem hosszabb utazásra, ezért ebben az esetben inkább a szülőnek kell felkészülnie.

Az alapfelszerelésen kívül (pl.: váltóruha, kedvenc játékok, rágcsálnivaló, fertőtlenítőszer) ne cipeljünk magunkkal olyan dolgokat, amelyeket az úti cél környékén nem lehet beszerezni.



A tudatos fegyelmezés hatására a gyerek megtanulja, hogy mi a jó és mi a rossz; megtanulja a határokat; azt, hogy mit várhat és tőle mit várnak.

A gyerek nem rosszalkodik, hanem a szülők nem tanították meg jól viselkedni.


A tudatos fegyelmezés alappillérei:

1.) Ismerje saját határait és fogalmazza meg a szabályokat.

2.) Tartson önvizsgálatot, hogy mit tanít viselkedésével a gyermekének.

3.) Figyeljen arra, mit mond, Ön irányítson.

4.) Tervezzen előre, kerülje a nehéz helyzeteket.

5.) Nézze a dolgokat a gyerek szemszögéből.

6.) Fontolja meg, miről nyit vitát.

7.) Zárt választásokat ajánljon a gyereknek.

8.) Ne féljen nemet mondani.

9.) Csírájában fojtsa el a nemkívánatos viselkedést.

10.) A jó magaviseletet jutalmazza, a rosszat javítsa vagy hagyja figyelmen kívül.

11.) Ne folyamodjon testi fenyítéshez.

12.) Tartsa észben, hogy az engedékenység nem azonos a szeretettel.

Nevelői magatartás 5 pontja:

1.) A kisgyermek (főként 2-3 éves korában) több tiltással találkozik, mint kellene, amikre ezekre hisztivel válaszol. Ezért a szülőnek több teret kell adni a gyerek önérvényesítésének.


2.) Hároméves korban azért hisztizik a gyerek, mert nem csinálhatja azt, amit a szülei csinálnak, például nem segíthet anyának ágyazni, söpörni stb. Ha engedjük, hogy seprűjével simogassa a szőnyeget, ahelyett, hogy elzavarnánk, sokkal boldogabb lesz és 10 évvel később szívesebben segít a házimunkában.

3.) A kisgyermek már beleszólhat a vele kapcsolatos történésekbe, van ízlése, hangulata, ami befolyásolja magatartását, ugyanolyan ember ő, mint a felnőttek, csak kicsiben.

4.) Inkább próbáljuk meg megakadályozni a tiltott cselekvést, mint büntessük. Például a kisgyermek nem nyúlthat a késhez, ezért inkább tegyük el előle, hogy ne is legyen lehetősége hozzáérni.

5.) Ha a szülő hangosan kiabál a gyerekre, annak még hangosabb válasz lesz az eredménye.

A problémás eseteket próbáljuk halkan, csendesen elmagyarázni a gyereknek, így tudomásul veszi és alkalmazkodik.

Beleszólhat-e a gyermek nevelésébe az egyik szülő új párja?


Ha a pár együtt él, elkerülhetetlen, hogy feszültség legyen a gyermek nevelését illetően. A tanácsadáson megbeszélésre került, hogy először a párnak egymás között kell tisztázni, hogy mindenki jót akar a gyereknek. Ha szükséges, vegyenek igénybe párterapeutát vagy nevelési tanácsadót.

Mitől hisztiznek a gyerekek? Hol tanulta?


A tanácsadó azt tanácsolta, hogy a hisztit megelőző élethelyzetet elemezze ki a szülő, hogy megtudja, mi az, ami a hisztit ki szokta váltani a gyerekből. Így ezt máskor meg tudja előzni.

Az önkontrollját elvesztett kisgyereknek arra van szükséges ebben az esetben, hogy kezelni tudja erőteljes érzelmeit és feldolgozza a problémát.


Barbainé Bérczi K.: A pedagógiai módszerek alkalmazása

T. Hogg – M. Blau: A suttogó titkai II.

Ranschburg J.: Családi kör